Mindenki Idióta

Idióta szerepjátékosok, avagy mit tudnak elkövetni online illetve asztali szerepjátékokban, amitől sikítófrászt kapok.

Bevezető és alapok

Azoknak, akik nem tudnák pontosan, mi a szerepjáték: Wikipedia a szerepjátékról

Sokan vagyunk, kik ennek az online verzióját használjuk, ahol nincs mindig mesélő, így rengetegszer vagyunk ráutalva a másikra. Ez a "sorozat" vegyesen szól az online fórumokon és az asztali szerepjátékokban, akár kifejezetten mesélők által elkövetett hibákról, amikkel már ki lehet kergetni engem a világból.

Ami nem megy, azt hagyd

Alapvetően nem vagyok igazán rasszista, igyekszem mindenkihez pozitívan hozzáállni. Őszintén szólva, immáron olyan 8 éve játszom szerepjátékot interneten, és ez alatt rengeteg változáson ment át az egész. Viszont ami nagyon sokszor zavar, az az, amikor az emberek úgy akarnak internetre írni egyáltalán, neadj' Isten szerepjátékozni, hogy az alapvető helyesírási szabályokat sem képesek betartani. A kedvencem a "muszály". Persze, én sem írok tökéletesen, de attól még az ember tanul, és nem tanúl, és magyarul beszél, nem pedig magyarúl. Aki tudja magáról, hogy az ilyesmit elszúrja, írja wordben, nyomjon rá egy helyesírás-ellenőrzést, és legalább a rosszul begépelt szavakat javítsa ki, ha a vesszőhibákat nem is. Amellett könyörgöm, tegyünk szünetet a vesszők és pontok mögé!
Ám ez kábé semmiség, amikor az ember nem tud normálisan fogalmazni sem. Aztán még ő van felháborodva, mert nem értik, hogy mit akar.

Nem biztos, hogy ha egy hete kezdted, már mindent tudsz, sőt!

A legtöbb kezdő játékossal az a baj, hogy azt hiszik, ők mindent tudnak. De tényleg. Nemrég kezdett el játszani az illető, de minimális realitása sincs. Erről mindig a szánalom tetőpontjául szolgáló "Robin Hood sorozat" jut eszembe, ami alapvető sztoriban is közröhely (Kevin Costner filmje óta még nem láttam jó Robin Hoodolt, hacsak nem a paródiáját), de a realitásérzéke is a nullán van. Számomra a "legszebb" jelenet az volt, amikor Robint, a kiváló íjászt csapdába csalták egy faluban, a tetőkön ott voltak a katonák számszeríjjal, Robin pedig nem teketóriázott, az egyik házba bement, elvett két őrtől egy-egy számszeríjat, majd kijött, és látványos lassított felvételben elvetődött, a két számszeríjat egy-egy kezében tartva, s azon egy ugrás alatt 5, ismétlem, ÖT darab katonát lőtt le a tetőről, anélkül, hogy bármelyik fegyverét újratöltötte volna. A szomorú az, hogy egyesek az ilyen baromságokat annyira komolyan veszik, hogy lazán megcsinálják. És még csak észre sem veszik, hogy az, amit ők totál komolyan gondolnak, egész egyszerűen közröhely.
Szerencsére találkozom még olyan játékosokkal, akik közlik, hogy most kezdték, és jaj, játszani sem mernek, mert biztos nem elég jó, aztán nagy-nehezen ráveszem őket, hogy játsszunk, elnéző leszek, és szólok, ha valami nem jó, erre jobban játszik kezdőként, mint az, aki több évet letaposott, és szuperzseninek hiszi magát, holott még mindig közröhely, amit művel.

Magadban játszol, vagy velem?

Ez egy érdekes kérdés, kéremszépen. Rengetegen alapértelmezettnek veszik, hogy ők szórakozni akarnak, és olyasmit játszanak, ami számukra marha szórakoztató, meg vicces, de mások szórakozását ezáltal tönkreteszik. Lehet, hogy kifejezetten vicces, hogy barbárként az ember berongyol egy előkelő bálra, és ott undorítóbbnál undorítóbb dolgokat művel, és persze, a barbár játékosa röhög, hogy ez hú de vicces, és mennyire elüldözte a másikat ezzel, de az elüldözött, vagy aki szépen bálozni akarna, annak ez nagy valószínűséggel nem tetszik. Vagy épp marha vicces vagy szórakoztató egyeseknek, hogy megverik a másik karakterét úgy, hogy az köpni-nyelni nem tud, és esélyt sem hagynak a játékban, és he-he, de jól csinálták, de a pórul járt karakter tulajdonosa nem valószínű, hogy élvezné ezt, hisz neki nem szórakoztató, sőt, semmi lehetősége nem maradt arra, hogy bármit játsszon. Az meg nem igazán játék, hogy annyit írok csak a hozzászólásaimba, hogy a karakteremnek fáj, már ömlik belőle a vér a veréstől, sőt, eszméletét veszti, és ha nincs szerencsém, még azt is kitalálja a bagázs, hogy a karakterem bele is halt a dologba, holott én még terveztem vele játszani egy kevéskét.
A szerepjátékról még a Wikipédián is azt írták, és ebben egyetértek, hogy ez egy olyan társas szórakozás, társasjáték, ahol a játékosok egymással játszanak, nem pedig egymás ellen. Ehhez pedig tartom magam. Mind a ketten azért játszunk az adott helyen és időben, hogy szórakozzunk. Nekem, mint játékosnak pedig kutya kötelességem úgy játszani, hogy az szórakoztasson lehetőleg mindenkit, akivel akkor és ott játszom, vagy legalábbis az ő szórakozásukat semmiképp se rongáljam.

A tiéd az a karakter, vagy az enyém?

És egy következő probléma. Talán ez az egyik leginkább kiakasztó: Amikor más irányítja a karakteremet, és még csak észre sem veszi. Ehhez volt szerencsém asztali játékban is egy mesélővel. Tudod, Kedves Olvasóm, én olyanfajta játékos vagyok, aki, ha asztali szerepjátékot játszik, nem csak elmondja, hogy "a karakterem megjegyzi, hogy neki nem tetszik a férfi frizurája", hanem előadom, mit mond, és hogyan, mintha én lennék a karakter. Itt tehát azt mondom: "Ránézek a fickóra" (közben odafordulok a játékoshoz), "végigmérem" (a játékos arcáról lefelé vándorol a tekintetem,majd vissza a fejére), "fintorgok egyet" (Felhúzom az orrom, mintha valami nagyon büdös lenne, és elhúzom a számat is), "és azt mondom: Egek, Öregapám, mi ez a haj, valami elvont hajszobrász futott beléd?"
És persze, a hangsúlyok is a helyén vannak. Na, volt egy mesélő, kéremszépen, aki rendszeresen odafordult a másik játékoshoz, és mintha tolmácsolnia kellene, elismételte, amit én mondtam, csak máshogy. Például jelen helyzetben a frizura kifogásolására odafordul a másik játékoshoz, és közli: "A csajt elkapta a hányinger a frizurád láttán." Holott erről szó sem volt. Például. De volt olyan helyzet, ahol direkt félreérthetően beszéltem, és úgy is játszottam el a jelenetet, mert a karakterem ilyen volt. Erre a srác odafordult megint a másik játékoshoz, és közölte azt, amit ő levont ebből, holott pont a másik értelmezés számított.

Online szerepjátékban is előfordul ilyen írás. Persze, néha elengedhetetlen, hogy beleírjuk a hozzászólásunkba, hogy a másik épp mit csinál, hisz lehet, hogy a két karakter beszélget, majd odaérnek a mittomén, kocsmához, és a másik játékos kinyitja az ajtót, bemegy, tartja nekem az ajtót nyitva, és közben tesz egy megjegyzést, az én karakterem pedig meglepődik rajta, hogy a férfi milyen előzékeny, mert vele nem szoktak ilyenek lenni. Ilyen helyzetben hajlamosak azt írni sokan: "XY előzékenyen kinyitja az ajtót, mint valami úriember. Meglepődök ezen, hisz nem szoktam hozzá, hogy ilyen jólnevelt fickókkal találkozok." - holott lehet, hogy a pasi nem is volt udvarias, csak bemasírozott, aztán ha már megtette, miért ne tartaná meg az ajtót? Annyira nem pofátlan, hogy rázárja a csaj orrára. Én ugyanebben a helyzetben inkább azt írnám: "Amikor XY kinyitja az ajtót, meglep vele, hisz nem feltételeztem róla ennyi előzékenységet, akkor sem, ha csak minimális. Nekem már ez is több, mint amihez hozzászoktam eddig."
Sosem tudhatjuk, milyen a másik karaktere. Az a másik fejében, fantáziájában létezik, nem az enyémben. Én nem tudhatom, hogy a másik karaktere olyan-e, amilyennek leírom, épp ezért az a legjobb, ha nem is írom le a másikét. Vagy ha mégis, akkor legalább megkérdezem, hogy ez így korrekt-e? De ha nem muszáj ezt leírni, akkor az ilyesmit elkerülöm.

Játszol, vagy regényt írsz?

Nemrégiben kialakult az a nézet a játékosok körében, hogy igényes hozzászólás csakis hosszú hozzászólás lehet. Ez olyan mértékben beleégett az "online szerepjátékos társadalomba", hogy manapság már szinte a hozzászólás hosszával egyezik meg az igényességének mértéke. Holott ez egy akkora baromság, mint annak a rendje! Mármint bocsánat, de ha egyszer leülök a gép elé játszani, akkor nem arra akarok várni egy órán át, hogy leírjon valaki 60 sort, mert az a "szép". Engem meg rohadtul nem érdekel, hogy a karaktere milyen matematikai görbével leírható ívben tartja a kisujját, miközben megemeli a csészét (persze, azt nagyon óvatosan, nehogy "elpocskoljon egy aprócska cseppet is az istenek eledelével, az ambróziával vetekedő ízű teájából"), meg az összes többit. Oké, játssza ki az érzéseit, meg fontos néha elmesélni a karakter történetét, gondolkodásmódjának miértjeit, de amikor már kisregényszámba menő mennyiséget kell végigolvasnom, hogy megtudjam, hogy a kérdésemre annyi volt a válasza: "igen", esetleg ki sem mondta, hanem "csak" bólintott, amit valahonnan ki kell halásznom az egész reagból, mert azt sem úgy írja le, hogy "bólint", hanem "megbillenti a fejét egy picit előre, majd újra, jelezvén, hogy egyetért/beleegyezik/támogat", akkor elküldöm az illetőt a fenébe már, mert ez nem szórakoztató, hanem unalmas. Ha játszani akarok, akkor nem akarok órákat várni, és malmozni a gép előtt, hogy kisregényben leírják nekem a választ, amiből csak annyi számít nekem, hogy az illető bólintott, szóval igen a válasza. Arról nem is beszélve, hogy ha többen játszunk együtt, esetleg kaland, és van egy mesélő, akkor a mesélőt meg kifejezetten fáraszthatja, hogy neki tényleg végig kell olvasni mindent (velem ellentétben, aki max. tesz rá nagy ívben, és ennyi), és mindenre korrektül válaszolnia.

Szóval akinek ennyire kreatív szómenése van, és ennyire szeretne írni a karakteréről, vagy ennyire csak az szrakoztatja, ami másnak nem szórakoztató, az fogjon egy word-öt, nyissa meg, írjon bele novellát, kisregényt, nagyregényt, aztán hátha az egyik kiadó felfigyel rá, ha meg nem, akkor küldje be valami weboldalnak, vagy tegye fel maga a netre, hátha többeknek fog tetszeni.

De leginkább: Gondolkozzatok már, mielőtt hülyeségeket csináltok! És leginkább: Mielőtt BÁRMIT tesztek, vegyétek figyelembe, hogy a másik is ember, a másik is szórakozni akar, és először gondoljatok bele, hogy a másik szemszögéből nézve ti mit szólnátok, ha ezt csinálnák a karakteretekkel? Ha örülnétek neki, akkor debil barmokról van szó, és nektek valami "utáljunk mindenkit" szerepjátékos oldal kellene, ahol mindenki csak ilyen baromságokat művel másokkal, ha pedig nem örülnétek, akkor: NE CSINÁLJÁTOK!

Ez ilyen egyszerű és logikus, nem? Vagy tényleg mindenki idióta?