Mindenki Idióta

Gondolom, senkinek sem új a hír, hogy immáron tilos a dohányzás itt és ott és amott. Január óta működik a dolog, de most, hogy nagy pénzt kell fizetni érte, ha tilosban kapnak rajta, már megint előjött a téma, és nagy a közfelháborodás. Amit valahol megértek, csak a jó kis dohányos-érveket nem. Ennyi marhaságot összehordani, amennyit egyesek hordanak...!

A saját tapasztalat

Édesanyám dohányzik, és nagymamám is dohányzott, mióta az eszemet tudom. Kis koromban a lakásban a dohányzásra kijelölt hely a konyha volt. Esténként, amikor elszívtak egy szál cigit, kimentek a konyhába, közben és utána pedig alaposan ki is szellőztettek. Szigorúan figyeltek rá, hogy mikor, és a gyerekek hol vannak, stb, stb. Én néha kimentem, de nem bírtam sokáig, nagyon utáltam a füstöt már akkor is. Manapság már húgom is dohányzik, én még soha ki sem próbáltam, annyira taszít. Arra figyelnek, hogy amikor pl. eszem a konyhában épp (mert fél évben egyszer otthon vagyok), akkor nem gyújtanak rá, és a többi, és a többi.

Nemdohányzóként sokszor próbáltam elmenni buliba. Őszintén? Elment a kedvem tőle. Nem csak azért, mert este 10 után már szó szerint harapni lehetett a füstöt a zárt, esetleg pincehelyiségben tartott buli közepén. Csinos lány vagyok, a kissé ittas "úriemberek" szeretik útnak indítani a kezüket bizonyos testrészeim felé, amikor elmennek mellettem, ennek ellenére is többet foglalkoztam azzal, hogy a következő idióta barom ott szédeleg el mellettem, kezében égő csikk, és ha nem húzódom arrébb, kiégeti a ruhámat! Unokatestvéremtől kaptam egy gyönyörű ruhát, fekete-bordó bársony anyagból, hosszú, de jobb oldalán, elöl van egy cigicsikk nyoma. Egy elegáns, alkalmi ruhát valaki kiégetett a bagóval. Én meg épp azon dolgozom, hogy valami kreatív ötlettel eltakarjam a csikknyomot, hogy hordható legyen, és ne vesszen kárba. Ezek után pláne nagyon harapok arra, amikor valaki leengedi a kezét, benne a cigivel, és a tömeg közepén úgy megy végig, hogy bármikor bárkit megégethet vele, és amikor arra figyelek, hogy ne égessenek meg, és hogy túléljem a köhögést amikor a képembe fújják a füstöt, hát elég macerás szórakozni. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy miután hazajövök, minden ruhám megy a mosásba, mert füstszagú, ha volt kabátom, azt is tisztítani és szellőztetni kell, mert totál beitta a füstöt, és akkor jön a fürdés és hajmosás, jó alaposan, mert még a bőröm is füstszagú, plusz az új ágyneműhuzat másnap, mert hajnalban ugyebár nem állok neki hajat mosni, a párna meg átveszi a cigiszagot.
Erre persze a legtöbb ember vállat von, pláne a bagósok, és közlik: Ha nem tetszik, át lehet menni máshová bulizni. Aha. Kérdem én: Hány olyan kocsma, diszkó, pub, vagy koncert volt eddig Budapesten, ahol nem volt cigifüst, ahol nem lehetett dohányozni? Mi egyet sem találtunk, márpedig a baráti körömben SENKI nem dohányzik.
Ez persze csak egy dolog, elvégre nem muszáj nekem buliba járni. Az csak részletkérdés, hogy szeretek táncolni, és ez nekem szórakoztató, és jogomban állna szórakozni ugyebár, de már jó ideje nem voltam buliban, többek közt épp ezért. Na, most majd végre mehetek.

A másik viszont a buszmegálló, és zebra, meg a többi. Tudom, van sok olyan dohányos, aki figyel rá, hogy a megállóban hová áll, mennyi embert mérgez, stb, stb, de a szabályt értelemszerűen nem miattuk vezették be, hanem azok miatt, akik erre tesznek nagy ívben. Nemrégiben, már az idén, a türelmi időszakban előfordult, hogy esőben mentem a BKV-járathoz, és be akartam állni a megállóba, de akkor megéreztem a füstöt (nagyon érzékeny vagyok rá, messziről kiszúrom), és körülnéztem. Egyetlen ember állt a megállóban állók közül a fedett váróban, és dohányzott. Nem egyszerűen a megállóban, hanem egyenesen a fedett megállóban. A szabályozás előtt ez természetesen rendszeres volt. Ha be akartam állni a fedett részre, hogy ne ázzak, el kellett viselnem a füstöt, mert odabent 3-4 bagós volt. A buszmegállóban akárhová álltam, mindig szívtam a füstöt, ugyanis ha csak EGYETLEN EGY dohányos volt, az biztos a megálló azon részén, ahol a szél egyértelműen végigfújja a füstöt a teljes megállón. Ha kettő volt, akkor az egyik az elejében, a másik a végében. Ha a zebránál megálltam, mert piros volt, és meg kellett várnom a zöldet, biztos rágyújtott mellettem egy bagós, vagy eleve bagóval pont mellém kellett beállnia, és rám fújni a füstöt.

Jogomban áll...

Ezt nagyon szeretik hangoztatni a dohányosok. Jogukban áll azt tenni, amit akarnak. Ha ők mérgezni akarják magukat a bagóval, nekik az is jogukban áll, és ezzel leginkább a szabadságjogra hivatkoznak.
Nos, nem vagyok joghallgató, sem jogász, sőt, eleve a jogokkal sem vagyok épp teljesen jó viszonyban, ám néhány apró dolgot tudok: A magyar jogszabályok szerint az embernek joga van az "Egészséges környezethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez". Vagyis, a nemdohányzóknak joga van a bagófüstmentes levegőhöz. Ezzel szemben a dohányzók bagózási jogát semmi sem biztosítja. A szabadságjog sem. A szabadságjog ugyanis nem tartalmaz olyan pontot, amely vonatkozhatna a "jogom van ott dohányozni, ahol akarok" jellegű felkiáltásra. A szabadságjogba ugyanis többek közt az tartozik bele, hogy nem tartóztathatnak le ok nélkül, nem lehetek senki rabszolgája, és nem kényszeríthetnek munkára (kivételek persze a megfelelő esetek, pl. bíróság büntetése kényszermunkára), egyéb részei meg azt mondják, hogy szabadon választhatom meg a lakóhelyemet, tartózkodási helyemet, munkahelyemet, és egyéb ilyen dolgokat. Én ebben tehát nem látom sehol azt, hogy szabad jogom lenne úgy mérgezni magam, ahogy akarom, mivel az nem a személyes szabadsághoz tartozik.
Ám most jófej leszek, és megvizsgálom a témát úgy, hogy feltételezem mégis a bagósok szabad jogát ahhoz, hogy ott és úgy mérgezzék magukat, ahogy és ahol akarják. Ez alapján: "Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza." Ha tehát a dohányosok személyes szabadságát korlátozná az, hogy arrébb kell menniük öt méterrel ahhoz, hogy rágyújthassanak, vagy ki kell menniük a kocsmából ha bagózni akarnak, akkor az én személyes szabadságomat korlátoznák azzal, hogy én nem mehetek akárhová, ha meg akarom őrizni az egészséghez való jogomat. Mondom, ez még a kocsmánál úgy-ahogy elmegy, bár logikátlan, hogy az én egyik jogomat korlátozzák, ha meg akarom őrizni a másik jogomat, de amikor már a buszmegálló, vagy a munkahely kerül szóba, ott már azért ez kicsit sok. Kedves bagósok, mielőtt elkezdtek dobálózni tehát a "jogomban áll azt tenni amit akarok, és ott mérgezni magam ahol akarom" felkiáltással jönnétek, ajánlom, hogy beszéljetek egy szakértő jogásszal, és tudakoljátok meg, hogy valóban van-e ilyen jogotok, pláne olyan, amely felülírja a nemdohányosok egészséghez való jogát.

"A benzingőz és az autók sokkal jobban szennyeznek"

Mondják erre a bagósok, persze. Meg jönnek azzal, hogy menjek el egy vidéki faluba, ha az egészséghez való jogomat akarom hangoztatni, ott tisztább a levegő, mint a fővárosban. Azt viszont elfelejtik, hogy én csak akkor tudnék oda költözni, ha lenne ott megfelelő munkahely, mármint pl. végzettségemnek megfelelő. Erre hajlamosak azt válaszolni, hogy akkor éljek mezőgazdaságból, meg ilyesmi. Visszakanyarodva a jogokra: Jogom van SZABADON megválasztani a tartózkodási helyemet, a lakóhelyemet, a foglalkozásomat, és még sorolhatnám. Ha azért nem választhatom meg ezt szabadon, mert a főváros "dohányzásra kijelölt hely" a dohányosok által, és akinek nem tetszik az elmehet, akkor ők ismét korlátoznak a szabad emberi jogaimban.
Visszatérve az autókra: Igen, ezzel is érvelnek. A főváros levegője szmogos, sok az autó, sok a benzingőz, meg a füst, meg a többi. Nos... még így is mérföldekkel tisztább a levegő a Nagykőrösi Út mentén, közvetlenül az útra nyíló ablakon át, mint egy dohányfüsttel teli helyiségben, ahol harapni lehet a bagófüstöt. Sőt, már maga az, hogy szinte közvetlenül rám fújják a füstöt, majdhogynem az arcomba, de legalábbis erőteljesen felém száll, miután kifújják, vagy magából a cigiből is eleve rám jön a füst, ráadásul az szűrő nélkül, sokkalta szennyezőbb, mint a szmog. És zavaróbb is. Persze, a bagósok ezzel vagdalkozó része ezt úgysem fogja megérteni, mivel akkora tételben nyomatják a tüdejükbe a füstöt, hogy emellett az autók benzinfüstje meg se kottyan.
Amellett pedig nem elhanyagolható az sem, ami vonatkozik a szemetelésre, és minden környezetszennyezésre: az érv ugyanis lefordítva annyit tesz, hogy ha úgyis szennyezett a levegő, akkor vajon miért problémázunk azon, ha sokkal jobban szennyezik? Hát pont ezért. A levegő nem akkor lesz tiszta, ha vállat vonunk, és tovább szennyezzük, hanem akkor, ha visszaszorítunk MINDENT, ami szennyezi. Az autókra is vannak megoldások már, például vannak szép és jó környezetbarát autók (kedvesem bátyja pl. autózhat akkor is, amikor a szmogriadó miatt csak páros vagy páratlan rendszámmal lehet közlekedni, mivel az autója környezetbarát), vagy épp lehetne többet közlekedni BKV-val, és nem úgy autózni mindenfelé, hogy az autók 90%-ában egy-egy sofőr ül. Ám ehhez is, ahogy a füst visszaszorításához, nézőpontváltás és hozzáállásváltás kellene. Szóval ahelyett, hogy a másik szennyező dologra hivatkozunk, inkább tegyünk az ellen is, ahelyett, hogy csak a saját kényelmünket néznénk.

"Az alkohol sokkal ártalmasabb, mint a cigi, azt mégsem korlátozzák!"

Nos, egyrészt, ez valahol igaz, másrészt nem teljesen. Mármint... olyat még nem hallottam, hogy valakit azért zárnának börtönbe, mert buszmegállóban dohányzott, vagy mert mérgezte társait a füsttel. Azért viszont lazán börtönbe zárnak, ha elkezdenék részegen randalírozni. Szabad piálni, persze, és szabad dohányozni is, csak épp ésszel. Azzal nem ártok senkinek, ha megiszok egy sört (na, a sör alkohol mivolta miatti mérgezősége megint vicces, ugyanis vesekő ellen, és sok más betegségre is javasolták már, amellett újabban feltalálták az alkoholmentes sört, de füstmentes cigi max. az e-cigi van, az meg nem kapható minden trafikban :) ). Azzal ártok másoknak, ha túl sokat iszom, nem tudok ennek határt szabni, és elkezdem a viselkedésemmel megsérteni mások emberi jogait: Verekszem (egészséghez való jog megsértése), randalírozok, török-zúzok (magántulajdon vagy köztulajdon rongálása), és más olyasmit teszek, ami miatt teljesen jogosan börtönbe is zárhatnak. Ha a bagós ésszel dohányzik, vagyis a törvényben meghatározott helyen, senki egészséghez való jogait nem korlátozva, akkor rendben van az is, ám ha tiltott helyen dohányzik... nos, pénzbírságot adnak, és nem börtönbüntetést. Szerintem ezzel gyakorlatilag pont annyira korlátozzák azaz büntetik a túlzott alkoholfogyasztást, amivel ártalmasabb a társadalomra, mint a túlzott dohányzás :)

"Az oké, hogy itt és itt nem lehet dohányozni, de miért szüntetik meg a munkahelyeken a kijelölt dohányzóhelyeket?"

A képlet számomra egyszerű. Egy évig dolgoztam együtt olyan kollégával, aki rendszeresen dohányzott. Meg is volt a kis szertartása a másik "úriemberrel", lefőzték a kávét reggel-délben, és lementek vele az épület elé bagózni, emellett gyakran jártak le csak simán cigizni egyet. Közben intézték a telefonokat, mobilon tárgyaltak ezzel-azzal, a problémám nem is az volt, hogy nem végeznék a dolgukat az alatt, amíg beszélnek. A problémám az volt, amikor a tárgyalás (és cigizés) után jöttek, hogy kiadják az új utasításokat, megbeszéljék a munka folytatását, stb, stb... és oooolyan büdös, bagószagú leheletet kellett elviselnem, hogy azt hittem, hányok. Ők nem érezték, nekünk iszonyatos volt. Ám ez személyes gondom inkább. Abba viszont érdemes belegondolni, hogy amíg a dohányzóban van az ember, addig általában nem dolgozik, néhány kivétellel, persze. Mármint nem viszem be a laptopot és programozok azon a dohányzóban, vagy épp nem viszem be a vegyszert, és öntögetem össze a dohányzóban az anyagokat, és nem ott írom meg a papírmunkát. Ha tárgyalásra készülök, és bagószagúan megyek a tárgyalásra, az megint kellemetlen lehet a másik félnek, itt pedig még fontosabb a dolog.
És van egy jópofa sztorim is a "nemdohányzók hátrányos megkülönböztetése" kapcsán, bár még elég régi, és édesapámmal történt. Amikor fiatalabb volt még, a főnöke rendszeresen bement a dohányzóba - értelemszerűen ilyentájt hirtelen mindenki épp rágyújt - körülnézett, és mivel édesapám nem dohányzott, csak beszélgetni volt bent, ezért mindig őt hívta el, hogy ezt meg azt meg amazt csinálja már meg. Egy idő után édesapám szólt, hogy most már azért álljon már meg a menet. Ebből is látszik, hogy annyira "szent és sérthetetlen" a dohányzóban való ücsörgés és cigiszünet (arról nem is beszélve, hogy kiszámolhatnánk, mennyi időt töltenek a dohányzóban a dolgozók), a nemdohányzók lényegében többet dolgoznak, vagy épp ha hirtelen kell valami, őt hívják, és nem azt, aki épp a cigijét szívja. Nekem ez elég hátrányos megkülönböztetés. :)

A végső érv a dohányzók ellen

Én még soha nem gyújtottam rá, ahogy említettem. Bele sem szívtam egy slukkba sem. Most aki esetleg eddig eljutott az írásomban, gondolja végig, vele hogy volt mindez. Ha dohányzik, vagy dohányzott, vagy valaha rágyújtott, gondoljon bele, hogy miért tette?
Én nemet tudtam mondani, már az elsőre is. Nem akartam bagózni, utáltam. Lehet azzal érvelni, hogy valaki azért lett aktív láncdohányos, mert neki nem volt ekkora akaratereje, és azóta sincsen akaratereje ahhoz, hogy leszokjon, pedig már rengeteg eszköz adott a számára: tapaszok, tabletták, orvosi segítség. Egyszer rá kell szánni magát az embernek, és megcsinálni, és még az sem ellenérv erre, hogy drága, az elkövetkezendő években cigire költött pénz ugyanis sokkalta több lesz, pláne, ha újra emelik a cigi árát. Az viszont elég abszurd, hogy én, aki elég okos, akaratos és ügyes voltam ahhoz, hogy rá se gyújtsak, azért szenvedjek, és azért korlátozzák az egészséghez való jogomat, mert mások akaratgyengék. A dohányosok gyakran dobálóznak azzal, hogy menjek arrébb, ha nem tetszik a füst, vagy tűrjem el. Akkor én miért is ne javasolhatnám a legjobb megoldást? Szokjon le! Ahogy írtam, van rá elég módszer, kifogásokkal persze lehet érvelni, de az csak kifogás, ellenben az én esetleges köhögőrohamaimmal, amikor valaki épp a képembe füstöl. Ha nem tetszik, hogy nem lehet bárhol rágyújtani, akkor talán itt az ideje leszokni végre. Csak pozitívabb lenne, hiszen immáron az sem fenyegetné az exdohányost, hogy passzív dohányzóként kellene folytatnia az életét, és a füstös kocsmában megint rájönne a dohányozhatnék, és nem tudna ellenállni.