Sokan tanulhatnának a címként megadott idézetből. Zseni volt, aki kitalálta. Igen-igen, ez a bejegyzés általában az emberek mentalitásának problémáit fejtegeti, mint az idiotizmus egyik látványos megnyilvánulását.
Nagyon sokan vannak a környezetemben, akik... hát, hogy úgy mondjam, nem tudnak semminek sem örülni. Van valami új, valami szép, valami jó, és nem azon örülnek, hogy dejó, hogy nekem van, hanem azt lesik, hogy de miért csak ekkora, miért nam nagyobb.
"A szomszéd fűje mindig zöldebb", ahogy a mondás tartja. És mennyire igaza van! Mindig azt kell lesni, mi van a másiknak, ami nekünk nincs, és mindig túlszárnyalni! Mindig azt kell lesni, mi az, ami nem működik, mi az, ami nem stimmel, mi az, ami nem jó! elfelejthetnék már ezt végre, annyira idegtépő tud lenni, hogy néha ordítani tudnék már!
Azon kevesek közé sorolom magam, aki képes örülni egy apróságnak, képes meglátni valamiben a szépet. Van, hogy úton hazafelé meghallom, hogy csivitel egy madárka az ágon, és megállok, és megkeresem, hol lehet: És akkora örömme tud eltölteni, hogy meglátom, hogy ott van, és énekel, és milyen szép a hangja, milyen szép a tolla! És utána teljesen jókedvem lesz tőle, hogy nahát, egy újabb aprócska csodának voltam tanúja, valaminek, ami szép, ami érték, amit szeretek. A munkahelyemen, az ablak mellett van egy hatalmas fa. Nagyon jó érzés munka közben hallgatni, ahogy szól a füttyfürütty a madárkáktól, úgy érzem, teljesen feldobja a kedvem. Egészen addig, míg a kolléganőm meg nem szólal: Hülye madár! Én meg csak pislogok, hogy van egy munkahelye, ahol van olyan mázlista, hogy egy csipetnyi természet a szomszédságában lakozik, hogy nem csak a belvárosban pöfögő kocsik zaját hallgathatja, hanem azon pattog, hogy egy madár egész délelőtt csivitel. És ilyenkor legszivesebben a fejemet verném a falba, annyira fá már ez a hozzáállás.
Mennyivel boldogabb lenne az ember élete, ha nem csak a rosszat látná minden eseményben, ami vele történik! Ha tudnák néhányan értékelni azt a sok pici apróságot, ami egy-egy kicsi csoda az életben, legyen az egy csivitelő madárka, egy szem édes eper, ahogy szétolvad a nyelvünkön, vagy a legfontosabb, amit sorra elfelejtenek: Egy mosoly. Egy apró mosoly az utcán, a boltban, a metrón, vagy bárhol, amit talán észre sem veszünk, mégis, egy kis ragyogást,e gy kis napsugarat csempészünk vele annak a napjába, akit megajándékozunk vele.
És ne azt nézzük, hogy a finom limonádéban hol van a citrom. Ha pedig az élet citrommal kínál... kérjünk hozzá egy jó Martinit :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.